Az utam 12,5 éves koromban kezdődik, 6. osztáy végén. (sajnos a legelső, fekvőtámaszok előtti kezdetről nincsen képem, csak egy kicsit későbbről) Általános iskolában, egy vékony srác voltam. Azonban változni szerettem volna! Mivel már elég jól ment a fekvőtámasz elhatároztam, hogy minden nap 100 fekvőtámaszt csinálok. Az első két hét nem volt könnyű, a második hónap után már egész könnyen ment és négy hónap után  120 fekvőtámaszra emeltem az ismétlésszámot. Egy hónapra rá elkezdtem csinálni napi 80 felülést a 120 fekvőtámasz mellé, mikor már az is könnyen ment, akkor mind a kettőt 120-120-ra. Itt elkerültem középiskolába, kollégista lettem. Közben a fekvőtámaszok és felülések számát emeltem 150-150-re.  Megnyílt a lehetőség a komolyabb kondizásra, mivel a koleszban volt edzőterem. Az első 1 hónapom arról szólt, hogy megtanultam mit hogyan kell (a mai napig is tanulok, szinte minden edzés után) Itt abban a tudatban éltem, hogy minél több, annál jobb. És ezzel nem is lett volna gond, viszont csináltam minden nap megállás nélkül a fekvőtámaszokat és nem volt semmi időm pihenni... Beleestem a túlterhelés hibájába ami le is gyengített egy-két hétre. Ez azt jelenti, hogy lementem edzeni, azonban nem volt szinte semmi erőm, csak fel-alá járkáltam, lényegében nem tudtam magammal mit kezdeni. Viszont szerencsére egy hét pihenés után kihevertem és újult erővel tértem vissza.

Azonban nem ment ám minden ilyen gördülékenyen, mivel útközben Influenzás lettem (az is lehet, hogy Covid-os, de nem lehet biztosra tudni, mivel nem csináltam tesztet), és a majdnem 40 fokos lázam ágyba kényszerített egy hétre... Az az egy hét maga volt a pokol, nem tdtam rendesen aludni, enni és ennek köszönhetően a 72-73kg-s testsúlyom visszament olyan 69-70kg-ra. Én pedig teljes sokkba kerültem, hogy mi lesz velem, eltűnnek az izmaim és hasonlók... Azonban utána néztem és egy náthás betegség alatt az izmok leeresztenek / egy átmeneti állapotba kerülnek. (a legtöbb betegségnél így működik) És körülbelül 1-2 hét kell amíg az izmok visszatérnek a 100%-os formájukba. (a visszahízás pedig 3-4 nap alatt megvolt) Ez így is történt... Csak nekem 3 hét kellett hozzá. (ez emberenként változó, akár 4 hétig is tarthat) A betegség utáni egy hétben eléggé gyengének éreztem magamat. Egy kis időre visszavettem a súlyokból és mikor teljesen visszatértem, újult erővel vágtam bele. Arra is rájöttem, hogy a túl sok edzés nem feltétlenül tesz jót, sőt az én esetemben inkább hátráltatott. Pár nap hezitálás után vissza vettem egy kicsit belőlük, heti 7 fekvős edzés helyett heti 3-4 lett. Ezek után úgy nőttem mint azelőtt még soha... Azóta még lejjebb, heti 2-3 napra csökkentettem a fekvőtámaszokat és felüléseket az optimálisabb fejlődés érdekében.

Mikor már egész jó volt a forma, akkor "megpróbáltam" abbahagyni a fejvesztett zabálást, ugyebár ez tömegelés után nem volt egy egyszerű feladat... És 81,5 kg-nál mikor már kezdett elbújni a kockahas, és közelgett a nyár, elkezdtem életem első szálkásítását: 2025. 06. 07. Természetesen a mesterséges intelligencia segítségével össze is dobtam egy magas fehérjés étrendet, és egy hét után már is csak 80kg voltam. El telt még egy hét, és 78,5 kg-nál már láttam, hogy szálkásodok, azonban a hasamon szinte semmi változás... Amint jobban beleástam magamat a szálkásítás rejtelmeibe, világossá vált, hogy a has alsó részéről a legmacerásabb a zsír leadása, (mindenknél máshol raktárzódik el ez a "nehezen/nehezebben" leadható / utoljára leadható zsírréteg, amúgy a legtöbb embernél ez a has vagy a láb) viszont a harmadik hétre már szemmel láthatóan jobb lett a helyzet! Habár kemény volt 3500 kalóriáról visszamenni 2200-2400 kcal-ra, úgy érzem megérte...

Azóta is tartom ezt a 75-76kg-os testsúlyt, úgy gondolom nálam ez az aranyközépút... Nem vagyok könnyű, de nehéz sem, nem kell éheznem sem mint a szálkásítás nagy része alatt, van erőm és még izmot is tudok építeni! kb.: 2600-2700 kcal mellett.

2025. 11. 05.  Fuhh... Ez most ilyen helyzetjelentés szerű lesz... Az ősz nálam alapból is egy ilyen "szezonális depressziós" időszak, de ez nem gátolja az edzést, étkezést. (pedig tavaly igen is hátráltatott), de a testtel az elme is fejlődik, szerintem legalábbbis... Hangulattól, erőtől, kedvtől függően ott vagyok a teremben! Egyre több fekvőtámasz, sok vitamin, ételkiegészítők...  Összetört a szíved? Veszekedés van otthon? 300 fekvőtámasz. Az edzés közben termelődnek boldogsághormonok (dopamin, szerotonin, endorfin és oxitocin). Nekem az esetek 99%-ban működik...