Az utam 12,5 éves koromban kezdődik, 6. osztáy végén. (sajnos a legelső, fekvőtámaszok előtti kezdetről nincsen képem, csak egy kicsit későbbről) Általános iskolában, egy vékony srác voltam. Azonban változni szerettem volna! Mivel már elég jól ment a fekvőtámasz elhatároztam, hogy minden nap 100 fekvőtámaszt csinálok. Ezt inkább a középsuli előtti tavasszal kezdtem el... Az első két hét nem volt könnyű, a második hónap után már egész könnyen ment és négy hónap után  120 fekvőtámaszra emeltem az ismétlésszámot. Egy hónapra rá elkezdtem csinálni napi 80 felülést a 120 fekvőtámasz mellé, mikor már az is könnyen ment, akkor mind a kettőt 120-120-ra. Itt elkerültem középiskolába, kollégista lettem. Közben a fekvőtámaszok és felülések számát emeltem 150-150-re.  Megnyílt a lehetőség a komolyabb kondizásra, mivel a koleszban volt edzőterem. Az első 1 hónapom arról szólt, hogy megtanultam mit hogyan kell (a mai napig is tanulok, szinte minden edzés után) Itt abban a tudatban éltem, hogy minél több, annál jobb. És ezzel nem is lett volna gond, viszont csináltam minden nap megállás nélkül a fekvőtámaszokat és nem volt semmi időm pihenni... Beleestem a túlterhelés hibájába ami le is gyengített egy-két hétre. Ez azt jelenti, hogy lementem edzeni, azonban nem volt szinte semmi erőm, csak fel-alá járkáltam, lényegében nem tudtam magammal mit kezdeni. Viszont szerencsére egy hét pihenés után kihevertem és újult erővel tértem vissza.

Azonban nem ment ám minden ilyen gördülékenyen, mivel útközben Influenzás lettem (az is lehet, hogy Covid-os, de nem lehet biztosra tudni, mivel nem csináltam tesztet), és a majdnem 40 fokos lázam ágyba kényszerített egy hétre... Az az egy hét maga volt a pokol, nem tdtam rendesen aludni, enni és ennek köszönhetően a 72-73kg-s testsúlyom visszament olyan 69-70kg-ra. Én pedig teljes sokkba kerültem, hogy mi lesz velem, eltűnnek az izmaim és hasonlók... Azonban utána néztem és egy náthás betegség alatt az izmok leeresztenek / egy átmeneti állapotba kerülnek. (a legtöbb betegségnél így működik) És körülbelül 1-2 hét kell amíg az izmok visszatérnek a 100%-os formájukba. (a visszahízás pedig 3-4 nap alatt megvolt) Ez így is történt... Csak nekem 3 hét kellett hozzá. (ez emberenként változó, akár 4 hétig is tarthat) A betegség utáni egy hétben eléggé gyengének éreztem magamat. Egy kis időre visszavettem a súlyokból és mikor teljesen visszatértem, újult erővel vágtam bele. Arra is rájöttem, hogy a túl sok edzés nem feltétlenül tesz jót, sőt az én esetemben inkább hátráltatott. Pár nap hezitálás után vissza vettem egy kicsit belőlük, heti 7 fekvős edzés helyett heti 3-4 lett. Ezek után úgy nőttem mint azelőtt még soha... Azóta még lejjebb, heti 2-3 napra csökkentettem a fekvőtámaszokat és felüléseket az optimálisabb fejlődés érdekében.

Mikor már egész jó volt a forma, akkor "megpróbáltam" abbahagyni a fejvesztett zabálást, ugyebár ez tömegelés után nem volt egy egyszerű feladat... És 81,5 kg-nál mikor már kezdett elbújni a kockahas, és közelgett a nyár, elkezdtem életem első szálkásítását: 2025. 06. 07. Természetesen a mesterséges intelligencia segítségével össze is dobtam egy magas fehérjés étrendet, és egy hét után már is csak 80kg voltam. El telt még egy hét, és 78,5 kg-nál már láttam, hogy szálkásodok, azonban a hasamon szinte semmi változás... Amint jobban beleástam magamat a szálkásítás rejtelmeibe, világossá vált, hogy a has alsó részéről a legmacerásabb a zsír leadása, (mindenkinél máshol raktározódik el ez a "nehezen/nehezebben" leadható / utoljára leadható zsírréteg, amúgy a legtöbb embernél ez a has vagy a láb) viszont a harmadik hétre már szemmel láthatóan jobb lett a helyzet! Habár kemény volt 3500 kalóriáról visszamenni 2200-2400 kcal-ra, úgy érzem megérte...

Azóta is tartom ezt a 75-76kg-os testsúlyt, úgy gondolom nálam ez az aranyközépút... Nem vagyok könnyű, de nehéz sem, nem kell éheznem sem mint a szálkásítás nagy része alatt, van erőm és még izmot is tudok építeni! kb.: 2600-2700 kcal mellett.

2025. 11. 05.  - Fuhh... Ez most ilyen helyzetjelentés szerű lesz... Az ősz nálam alapból is egy ilyen "szezonális depressziós" időszak, de ez nem gátolja az edzést, étkezést. (pedig tavaly igen is hátráltatott), de a testtel az elme is fejlődik, szerintem legalábbbis... Hangulattól, erőtől, kedvtől függően ott vagyok a teremben! Egyre több fekvőtámasz, sok vitamin, ételkiegészítők! Az edzés közben termelődnek boldogsághormonok (dopamin, szerotonin, endorfin és oxitocin). Szóval, ha esetleg nem lenne jó kedved, semmiképpen se fordulj boldogsághormon alternatívákhoz, pl. a dohányzás, tudatmódosító szerterek! A testmozgás mindig ott van, és segít!

2025. 12. 28. - Na hát... Én is, mint akárki más, úgy indultam neki az ünnepeknek, hogy majd figyelek a kajálásra.. több, kevesebb sikerrel... :D Közel 4kg-t híztam egy hét alatt, viszont fontos megemlíteni, hogy továbbra sem ettem édességeket, és zsíros kajákat. Ilyenkor egyértelműen nem zsírban hízunk, hanem csak felvizesedünk egy kicsit, ami azonnal elmúlik, amint visszatértünk a rendes kerékvágásba! Pár nap kalóriatöbblet után nem fogsz elhízni, ez biztos! Súlyváltozás garantált, viszont ilyenkor nem "meghízol" csak több kaja mellett, hajlamosabb a szervezeted a vízvisszatartásra...

Mint akárhol máshol, nálunk is így van.. nem is kell számolnod a kalóriákat, ha már csak odafigyelsz arra, hogy ne egyél sok süteményt vagy ehhez hasonlókat, mindig lesz aki meg akarja mondani neked, hogy ezt edd, meg azt edd - meg, hogy miért nem tudsz "normálisan" étkezni, ezzel azt sugallva, hogy az a normális, ha megeszel mindent amit eléd raknak, mert az a jó, és te is egyed azt... És itt nem arról van szó, hogy nem lehet enni a mama bejgliéből, mert szó sincs ilyenről... csak ugye a mértékletesség! Vonatkoztass el attól, hogy ki, mit mond, és ki mit csinál vagy jelen esetben: ki mit eszik, és edd azt amit számodra megfelelőnek találsz! Ha belekezd valamibe az ember, ne csak támogatásra számítson... Kritika is fog érni az utad során, viszont fontos kiemelni, hogy a "dagadt vagy / sovány vagy", NEM egy kritika! Ez inkább már, bántás kategória,  ami arra sem méltó, hogy figyelembe vegyük! Akkor érdemes figyelembe venni egy kritikát, ha vannak benne érvek, van értelmes mondanivalója (nem pedig csak annyi, hogy "rohadjál meg"), és ha egy jól összeszedett, építő jellegű kritika betalál.. na azon érdemes elgondolkozni! Amúgy már pár nap, és én is az eredeti súlyomon leszek, én is sínen vagyok! Sok sikert, kitartást, és kellemes ünnepeket mindenkinek! Egyenlőre ennyi, 2026-ban jelentkezek! :)